Kevesebb mint egy mérföldre a Hudson folyótól, Jersey-ben, egy impozáns ipari komplexum a régi dán bútorok tárházát rejti. A Lanoba Design a dán vállalkozó Lars Noah Balderskilde és férje David Singh agyszüleménye. Balderskilde 2016 óta minden évben hazarepül Dániába, hogy kiselejtezett bútorokat vadásszon, átfésülve a bolhapiacokat, bekopogtatva az emberek ajtaján és az utcákat kutatva kincsek után. Ezeket aztán nagy konténerekbe pakolja, elszállítja az Egyesült Államokba, ahol ő és Singh felújítják és tovább értékesítik őket lelkes amerikai vásárlóknak.
Öt év alatt Balderskilde több mint 10 000 darabot mentett meg. “Valakinek a szemete, másnak a kincse” elvet tökélyre fejlesztette a Lanoba Design (Balderskilde monogramjának kezdőbetűiből képzett név). Egy olyan világban, ahol az amerikaiak évente több mint 12 millió tonna bútort dobnak ki, a cég a körkörös dizájn bajnoka is. Lineáris gazdasági modell helyett az erőforrások visszanyerésére és újrafelhasználására keresi a megoldásokat. A darabokat mélytisztítják, csiszolják és javítják, a székeket újrakárpitozzák. Balderskilde szerint egy bútor felújítása három órától két napig tarthat. Számára ez legalább annyira a bútorok helyreállításáról szól, mint amennyire a dán dizájntörténet előtti tisztelgésről.
Az Egyesült Államokban kapható legtöbb dán bútordarabbal ellentétben, amelyek a 70-es évekből származnak, a Lanoba Design az 1940-es évek vége és az 1960-as évek között készült rózsafa és teakfa darabokra specializálódott. A Lanoba sok szempontból a gyors gyártásban készülő bútorok ellentéte: azzal, hogy új életet lehelnek a már elkészült bútordarabokba, a tervezők csökkentik az új darabok gyártásával járó környezeti hatásokat. A hosszú szállítás növelheti a cég ökológiai lábnyomát, de a legtöbb darab, amit ma vásárolunk, már több ezer mérföldet utazik, többnyire Délkelet-Ázsiából, így a modellt csak egy olyan bútorgyártó cég verné meg, amely az Egyesült Államokban szerzi be az anyagokat és gyárt mindent.
Tervező: Lanoba Design
Képek: Lanoba Desing instagram
Öt év alatt Balderskilde több mint 10 000 darabot mentett meg. “Valakinek a szemete, másnak a kincse” elvet tökélyre fejlesztette a Lanoba Design (Balderskilde monogramjának kezdőbetűiből képzett név). Egy olyan világban, ahol az amerikaiak évente több mint 12 millió tonna bútort dobnak ki, a cég a körkörös dizájn bajnoka is. Lineáris gazdasági modell helyett az erőforrások visszanyerésére és újrafelhasználására keresi a megoldásokat. A darabokat mélytisztítják, csiszolják és javítják, a székeket újrakárpitozzák. Balderskilde szerint egy bútor felújítása három órától két napig tarthat. Számára ez legalább annyira a bútorok helyreállításáról szól, mint amennyire a dán dizájntörténet előtti tisztelgésről.
Az Egyesült Államokban kapható legtöbb dán bútordarabbal ellentétben, amelyek a 70-es évekből származnak, a Lanoba Design az 1940-es évek vége és az 1960-as évek között készült rózsafa és teakfa darabokra specializálódott. A Lanoba sok szempontból a gyors gyártásban készülő bútorok ellentéte: azzal, hogy új életet lehelnek a már elkészült bútordarabokba, a tervezők csökkentik az új darabok gyártásával járó környezeti hatásokat. A hosszú szállítás növelheti a cég ökológiai lábnyomát, de a legtöbb darab, amit ma vásárolunk, már több ezer mérföldet utazik, többnyire Délkelet-Ázsiából, így a modellt csak egy olyan bútorgyártó cég verné meg, amely az Egyesült Államokban szerzi be az anyagokat és gyárt mindent.
Tervező: Lanoba Design
Képek: Lanoba Desing instagram
